FOGYATÉKOSSÁG

Az ENSZ által kiadott 2000. év körüli népszámlálási ajánlás foglalkozik a fogyatékosság témájával. Az ajánlás szerint a fogyatékosság népességen belüli mérésekor azt a személyt kell fogyatékosnak tekinteni, aki egy hosszabb távon jelentkező fizikai, szellemi vagy egyéb egészségügyi probléma miatt bizonyos fajta vagy bizonyos mennyiségű tevékenység elvégzésére alkalmatlan. Nem tartoznak ebbe a körbe az időleges korlátozások, mint pl. egy lábtörés vagy betegség hosszabb távú következményei. Az ajánlás szerint fogyatékosságnak a 6 hónapot meghaladóan fennálló, maradandó károsodás tekintendő.

Az 1992. évi LXIII. (adatvédelmi) törvény a személyes adatok egy részét, így az egészségi állapotra vonatkozókat is a különleges adatok körébe sorolta, fokozott védelemben részesítette. A fogyatékosság kérdésére ezért a 2001. évi népszámlálás során nem volt kötelező a válaszadás.

Fogyatékos az, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában.

A népszámlálási kérdőív tételesen felsorolta a legjellemzőbb, leggyakrabban előforduló fogyatékosságokat. Amennyiben az összeírt személynek olyan fogyatékossága volt, amelyet ezek közé nem lehetett besorolni, az „egyéb” választ kellett megjelölni.

Az összeírás alkalmával legfeljebb három fogyatékosságot lehetett feltüntetni. A több fogyatékossággal élők esetében meg kellett határozni, hogy a kérdezett személy közülük melyiket ítéli a legsúlyosabbnak. A táblázatokban az erre vonatkozó információk szerepelnek.

A népszámlálás arra vonatkozóan is gyűjtött információt, hogy mi okozta a megjelölt (több fogyatékosság esetén a legsúlyosabbnak ítélt) fogyatékosságot (veleszületett, baleset, betegség, nem tudja). A munkavégzés során kialakult egészségkárosodást – kivéve, ha baleset folytán következett be – a betegséghez kellett sorolni.

A fogyatékos személyek számára, fogyatékosságuk típusára vonatkozó információk az 1930. és az 1949. évi teljes körű népszámlálásból, valamint az 1990. évi népszámlálás reprezentatív mintájából is rendelkezésre állnak. Ezen túlmenően a kötetben számos olyan – fogyatékos személyekre vonatkozó – részletes információ is szerepel, amely az 1990. évi népszámlálásnak a lakosság 20 százalékára kiterjedő reprezentatív adatfelvételéből származik. Ezen adatok kismértékben eltérhetnek az 1990. évi teljes körű adatfelvételből származó adatoktól.

Az 1930. évi népszámlálás alkalmával – bár az ún. testi fogyatékosságokat is felvették –, csak az érzéki és értelmi fogyatékosokról készült korcsoportonkénti feldolgozás. A kérdőív a következő előnyomott válaszlehetőségeket tartalmazta, amelyek közül többet is meg lehetett jelölni: mindkét szemére vak – fél szemére vak – süketnéma – teljesen süket – néma – jobb keze – balkeze – fél lába – mindkét lába csonka vagy béna – hülye – elmebeteg – vagy: ........ Ezek közül érzéki és értelmi fogyatékosságnak a mindkét szemére vak, a süketnéma, a hülye és az elmebeteg kategóriákat tekintették (az utóbbi kettő között az a különbség, hogy a hülye a születésétől fogva gyengeelméjű).

Az 1949. évi népszámlálás az összes fogyatékosra vonatkozóan feldolgozta a korcsoportos adatokat. A fogyatékosságra vonatkozó kérdés válaszlehetőségei megegyeztek az 1930. éviekkel, azzal az eltéréssel, hogy a korábbi hülye és elmebeteg kategóriát összevontan a fogyatékos elméjű válaszlehetőség váltotta fel.

A fogyatékosság az 1990. évi népszámlálás járulékos témájaként, az egészségügyi állapottal kapcsolatos kérdésként szerepelt. Elsősorban anyagi, illetve technikai megfontolásból egy személy csak egy fogyatékosságát – mégpedig az általa legsúlyosabbnak tartottat – jelölhette meg. A megjelölhető kategóriák csaknem teljesen megegyeztek a 2001. évi népszámlálás kérdőívén szereplő kategóriákkal, annyi különbséggel, hogy 1990-ben az alsó-, felső végtag hiánya nem szerepelt külön kategóriaként, az ilyen fogyatékosságban szenvedő személyek így az egyéb testi fogyatékosok között szerepelnek, továbbá a kérdőíven szereplő kérdés szerkezetéből következően előfordulhatott, hogy az összeírt jelezte ugyan, hogy van valamilyen fogyatékossága, de a fogyatékosság típusát nem jelölte meg. Az ilyen, „ismeretlen” fogyatékosságban szenvedők az 1990. évi adatokban az „egyéb” kategóriában szerepelnek.

A táblázatokban közölt összevont fogyatékossági kategóriák a következők: testi fogyatékos (mozgássérült – alsó, felső végtag hiánya – egyéb testi fogyatékos), látássérült (gyengénlátó – egyik szemére nem lát – vak), értelmi fogyatékos, hallássérült (nagyothalló, siket, siketnéma, néma), egyéb fogyatékos (beszédhibás, egyéb). A siketekre, a siketnémákra és a némákra vonatkozó adatok minden esetben együtt, összevontan jelennek meg a táblázatokban. (A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a siketek száma 5047, a némáké 628 és a siketnémáké 3211.)

A 12. kötet táblázatai az adatokat általában a teljes népességre, a fogyatékos népességre és a nem fogyatékos népességre vonatkozóan is közlik. A háztartások és a lakások aszerint lettek megkülönböztetve, hogy él-e bennük fogyatékos személy, vagy sem, a táblázatok tagolása is ennek a megkülönböztetésnek felel meg. A 12. kötet 2. fejezete kizárólag a fogyatékos személyekre vonatkozó, a többi fejezetben szereplő adatoknál részletesebb, speciális információkat tartalmaz.

A 12. kötet háztartás-, család-, és lakásadatait tartalmazó táblázatok a háztartások, családok és a lakások legfontosabb adatait mutatják be a szokásos bontásban. Ettől eltérő adattartalmúak azok a táblázatok, amelyek az egyes háztartásokban, családokban, illetve lakásokban együtt élő személyek demográfiai, foglalkoztatottsági adatait mutatják be annak figyelembevételével, hogy az adott háztartásban, családban, illetve lakásban csak fogyatékos személyek élnek-e együtt, illetve fogyatékos és nem fogyatékos személyek együttéléséről van-e szó.

A csak a fogyatékos személyek háztartás-, család- és lakásadatát tartalmazó táblázatok esetében az adatok általában személyre és nem háztartásra, családra, illetve lakásra vonatkoznak.

Fogyatékos házaspárok (élettársak) megjelölés esetén mind a férjnek (férfi élettársnak), mind a feleségnek (nő élettársnak) van valamilyen fogyatékossága.

Az intézetben élők száma nem tartalmazza azokat az intézeti háztartásban élő személyeket, akik nem intézeti elhelyezést vagy elhelyezést és ellátást nyújtó intézményben, hanem lakásban, üdülőben vagy lakott egyéb lakóegységben élnek.